A dolog

Tartalom:

A történések javarészt egy amerikaiak által fenntartott antarktiszi kutatóállomáson zajlanak; a földrészen éppen közeledik a sarki tél időszaka, mialatt a bázisnak pedig nincs kapcsolata a külvilággal. A tábor viszonylagos nyugalmát a szomszédos norvég állomásról érkező két kutató zavarja meg, amint éppen egy kutyát üldöznek, amely az amerikai bázis felé tart. Megérkezvén oda az egyik norvég partnere hibájából, míg a másik - miután a kutyára leadott lövése megsebesít egy amerikait - az állomásparancsok fegyvere által leli halálát, anélkül, hogy érdemben kommunikálhattak volna az amerikaiakkal; a telep lakói befogadják kutyát. Miután a rádiós kapcsolattermetés nem sikerül, néhányan maguk indulnak el a norvég bázisra közölni a történteket, hogy a másik állomást elhagyatva és romokban heverve találják. A csapat visszatérve pár dokumentumot és egy amorf, összeégett holttestet hoz magával; utóbbiról a bázison végzett boncolás azt mutatja, hogy egyszerű emberi maradvány, veszélytelen. A befogadott kutya ellenben nem sokkal aztán, hogy a kennelben összezárják a többi ebbel, alakot váltva megtámadja a többi állatot és nagyrészüket meg is öli, mire a kutatók közbe avatkoznak. A meggyilkolt norvég kutya maradványait elemezve nyilvánvalóvá válik, hogy az egy kutyát imitáló ismeretlen organizmus volt, s nem valódi eb. Az esetet követően egy csapat a szerzett dokumentumok alapján felkutatja a norvégok kutatási területét, ahol ásatások nyomaira és egy felszínre hozott űrhajóroncsra bukkannak. Az állomás legénységében felmerül a gyanú, hogy az állatokat megtámadó élőlény ezzel az űrhajóval érkezhetett a Földre, s hogy - miután a befogadott kutya sokáig szabadon járt-kelt a táborban - az idegen organizmusnak embereket is módjában is állhatott lemásolni. Ez a tudat paranoiás gyanakvást szül a legénység tagjai közt, ami az egyik teleporvoson teljes mértékben elhatalmasodik: az módszeresen tönkreteszi az állomás szállító és kommunikációs eszközeit, hogy az állomást végleg elvágja a külvilágtól megakadályozandó, hogy az idegen eljuthasson a sűrűbben lakott területekre. Az elszigetelt bázis lakossága rövidesen erősen fogyatkozni kezd, amint lakói egymásra szegezik fegyvereiket, ki-ki arra, akit őmaga az idegennek vél; s mindeközben az idegen organizmus is továbbfolytatja ténykedését. A még nem fertőzött teleplakók legvégül konzenzusra jutnak abban, hogy a lényt csak az állomás elpusztítása által lehet megállítani, s azt így ennek megfelelően módszeresen felégetik - önmaguk számára számára sem hagyva esélyt a túlélésre.

Hossza körülbelül egy és háromnegyed óra.