Mese a somogyországi patakgörbítőkről

Tartalom:

Az elmúlt században a folyók, vizes területek kiszárítása folyt hazánkban. A folyókat kiegyenesítették, hogy onnan a vizeket levezessék, ahol azután ritkulni kezdett a növényzet, kihaltak az ott élő állatok. Új vízkezelési módszer vált szükségessé, mert a kiszárított területekről eltűntek az élővilág fontos részei, ritka növények, jellegzetes, védendő állatfajok. A Somogy Természetvédelmi Egyesület a Balatontól délre eső területeken kezdett hozzá a korábban lecsapolási szándékkal kiegyenesített vízelvezetők, patakok visszagörbítéséhez. A cél az, hogy a területen maradjon az a víz, ami a téli hó és a bőséges tavaszi esők után eddig leszaladt a folyókon, hogy az egyre szárazabb nyarakon is legyen víz a patakokban és a mocsaras területeken. Ennek eredményeként visszatértek a hajdanán látott állatfajok, a táj jellegzetes növényei megint nagy számban virítanak.

Háromnegyed óra hosszú.